Talán válaszra érdemes baráti levél Tamás Zoltánnak.

A „KERESZTAPA”
(Talán válaszra érdemes baráti levél Tamás Zoltánnak.)

Kedves Barátom, Zoli !
Tisztelt Képviselő Úr !

„Minek nevezzelek?” Próbálok válogatni az illendő megszólítások között, hogyan sikerülne szóra illetve írásra bírni.

„Meghaltál-e vagy a kezedet görcs bántja?”- kérdezhetném, a halhatatlan, vasbaönthető szavaival, mert hát naiv és félénk 2009. november 25-én kelt érdeklődésemre, az ismert elérhetőségeimen nem érkezett meg az a bizonyos „elbocsátó szép üzenet”, pedig újév is lett azóta, és kielégítetlen maradt nemcsak az én, hanem azok kíváncsisága is, akik a hordó-, (gurítás) örömittas alkalmával itták – nemcsak szónoki szavaidat.

Azóta már – hála a hídverőknek - ismét volt egy szalag-, (át-) vágó hordó-, (gurítás), sőt kezdetét vette egy veszedelmes időszak is, amikor a hordók morális eszközökké válhatnak, de a megszólalás kényszere – bocsi’, ha ismerősen hangzik – eleddig elkerülte, amúgy dicséretes módon, mindenre szorgos figyelmedet, - vagy úgy gondolod a hallgatás szebben beszél?

E beszédes mellőzöttség arra indít – bízva, a „Jászkürt” szerkesztőségének előre is köszönettel vett közreműködésében – hogy az esetleges morális kihívást is felvállalva, öntörvényű módon a nyilvánosság elé tárjam, hogy;

- A „Negyvennyolcasok tere”,

- a „Déryné karácsonyfája”,

amelynek ültetését is én kezdeményeztem, (hasonlóképpen Déryné „poszthumusz díszpolgár-i” címmel való megtiszteltetését – három alkalommal -; amit a keresztény-nemzeti többség 2006-ban hitszegő módon leszavazott. Enyhítve a város polgárainak akaratával nem egyező történelmi méltatlanságot 2009. szeptember 28-án a Miskolci Szent Anna temetőbe elzarándokoló polgárok javaslatomra, a város hálás közönsége képviseletében, meghintve nyughelyét szülővárosa földjével – amit én vittem magammal – „a SZÍVEK DÍSZPOLGÁR-ává” avatták.)

- a Városháza előtt csúfoskodó, rosszemlékű, de már hál’ Istennek azóta lapátra tett „TANKCSAPDA”,

- a „Nagytemplom” előtt látható „SZENTKORONA SZEGLETKŐ” elnevezése és a rajta olvasható szöveg, amely egy mondat erejéig az imádságra és az emlékezésre szólít fel, (létesítéséhez kezem munkájával hozzájárultam.)

- A „Rákóczi Emlékkő”; (felállításának, valamint a ”Rákóczi Fája” újraültetésének a kezdeményezése a nevemhez fűződik. A megvalósításában tevőlegesen résztvettem) és

- a „FECSKE-HÍD”

KERESZTAPJA; e sorok írásával viaskodó tollforgató.

E jogosnak vélt állításom a lap megjelenésével egyidőben, a „köz”-tudatba lép – hordó-, (gurítás) nélkül.

Kelt, 2010. Vízkereszt napján. Változatlan barátsággal,

tisztelettel,

Varga Imre
a Miskolci Irodalmi Rádió szerzője