Összetartozunk

Színpompás, jász viseletbe öltözött sokaság, díszelgő huszárbandérium, ünnepi hintók sora, fotósok hada, televíziós kamerák - mindez évről-évre elmaradhatatlan kelléke a Jászság legnagyobb rendezvénysorozatának, a magyarrá lett jászok világtalálkozójának.

Az idei, sorrendben 16. Jász Világtalálkozót Jászágó község és a Jászok Egyesülete rendezte 2010. június 11-13. között a 750 lelkes településen, Jászágón.
Kegyeiben járt az időjárás a szervezőknek és a tartós monszun után igazi aratóidő, kánikula fogadta a vendégeket. A mindenkor takaros kisközség utcáin még az árokszéli füvet is fésűvel igazgatták: hiszen emberöltő múlva lesz hasonlóan népes ünnepség az egykori kisvárosból a török időkben pusztává lett Ágón. Az 1745-ös redempciókor Jászárokszállás váltotta meg Ágó pusztát, s csak 1952 óta önálló újra a Jászság második legkisebb községe.

A másfél évtizede formálódó világtalálkozók állandó elemei (főpapi szentmise, a résztvevő települések felvonulása, a Jászságért Díj átadása, helyi kitüntetések átnyújtása, jászkapitány beiktatás, koncertek) mellett új mozzanatok is gazdagították az eseménysorozatot. Így került sor virtuóz légi bemutatóra, főzőversenyre, postai alkalmi bélyegzésre. Megcsodálhattuk az ágói fóliasátrak terményeit, az ügyes kezű asszonyok kézimunkáit, elandalodhattunk népdalon és nótán, s búcsúfiát is választhattunk, hiszen ekkor volt a 20 éves, kicsiny szentegyház templombúcsúja is. Végigehettük az ágói tájház, az ősi Öregház vadonatúj kemencéjében sült helyi specialitásokat.

Magam, mint kétlaki ember - hiszen hivatalom és életvitelem a fővároshoz, őseim és kicsiny birtokom Jászágóhoz kapcsol - ezúttal kettős minőségben voltam házigazda. Egyrészt mint a társszervező Jászok Egyesülete tisztségviselője, másrészt mint adófizető helyi polgár. Jólesett látni, hogy a 18 jászsági település mellett köztünk voltak az egykori Duna-Tisza közi, dunántúli jász kirajzások községei, városai is. Évszázadok sem választanak el bennünket: ma is összetartozunk! S oly jó ezt évente nyilvánosan és látványosan megvallani! Mindez ma már nem csak a mi ügyünk: a média kitüntető érdeklődése révén a nemzet egésze, a világ magyarsága osztozhat örömünkben.

A jász együvé tartozás színpompás ünnepségei kun atyánkfiait is követésre buzdították. Tavaly megtartották az első kun világtalálkozót, az idén pedig ismét szépszámú jelenlétükkel tüntették ki minden jászok összegyűlt képviselőit. A jászkapitányok mellett megjelentek a kis- és nagykun kapitányok, személyes részvételükkel is emlékeztetve mindannyiunkat eltéphetetlen összetartozásunkra. Az egykori közigazgatási egység, a Jászkun Hármaskerület ötnegyedszázada elenyészett, de a kun és jász összetartozás tudata ma is él, s erőt merít a jászágóihoz hasonló, rendszeres találkozásokból.

Ott köszönthettük a több ezer résztvevő között - az otthon élők és kirajzottak mellett - az elszármazottakat is. A személyes, vagy családi döntés révén otthonról elkerültek közül évről-évre többen látogatnak haza a világtalálkozóra. Sokan azok közül is hazatérnek, akiknek már nincs rokonsága, de a felnevelő szülőföld hívó szava előtt megnyitják szívüket. Így ott volt a jászsági elszármazottakat tömörítő Jászok Egyesülete népes közössége, s a külföldre szakadt földijeink számos jeles alakja. Személyes jelenlétükkel ők is összetartozásunkat testesítették meg.

A hazahívó harangszó együvé ölel bennünket, éljünk bár otthon, vagy a nagyvilágban. Egy idő óta mind többen valljuk: adósai vagyunk szülőföldünknek. S a tartozás lerovásában is egyre többen vállalunk részt. A Jászság kulturális hagyományait ápoló kiadványok, rendezvények, pályadíjak kézzelfoghatóan fejezik ki érzéseinket.

Nyugodtan kimondhatjuk tehát: lesz mire alapoznia, építenie a jásziványiaknak! Hiszen jövőre ott, a Jászság legkisebb településén lesz a jász világtalálkozó. Ismét összejövünk, hogy kimutathassuk: összetartozunk!
Dr. Dobos László a Jászok Egyesülete ügyvivője
(Megjelent a Pipafüst c. folyóirat (Jászfényszaru) 2010. júliusi számában)