Bizonytalan ideig mégsem zár be a jászberényi színház

Bizonytalan ideig mégsem zár be a jászberényi színház

„Gyűjtést kellene szervezni, hogy ne zárjon be a színház. Kérem, fogadja el tőlem ezt az ezer forintost, de ne mondják be a nevemet a tévében, mert mit szólna az orvosom, ha megtudná, hogy gyógyszerre nincs pénzem, a színháznak meg adok.” Kopottas, ám tiszta barna öltönyt viselő idős bácsika mondta ezt nekem a napokban, amikor Bodrogi Gyula estjére készülve a zongorát cipeltük a színpadra. Nemcsak ismerősök, más ismeretlenek is többen megszólítottak miután híre ment, hogy a támogatás megvonása miatt bezárhat a színház. „Fel a fejjel, amíg van!” Szép és jóságos szavak minden felől. Volt, akitől aggódva, másoktól derűt sugározva vagy mosolyogva, némelyektől simogatva is. Volt, aki csak annyit mondott, mi lesz velük, ha én nem bírom ki. A hír, hogy a mostani kormányrendelet mégsem érinti a színházakat, már nem terjedt olyan gyorsan.

„Közben tud járni annak érdekében, hogy bankszámlát nyissanak a színház megmentésére?” Így folytatta a bácsi, mire megnyugtattam, hogy igen, közben tudok járni. A pénzt pedig hálásan elfogadtam, csakúgy, mint másoktól a biztató és szép szavakat, tekinteteket és simogatásokat. Ha nem ezt tettem volna, a bácsika nem tudott volna adni, a pénz el nem fogadásával, elmaradt volna az adás gesztusa. Miután pedig mifelénk kapni csak az kaphat, aki adott, és azt, amit adott, ígéretemet betartva legjobb képességem szerint közbenjárok a bácsika érdekében is a megfelelő helyen.

Várszegi Tibor, MaloM Színház, művészeti vezető.