„Közös terek – média mindenkinek” 4. workshop

2012. január 18.


A média kifogyhatatlan eszköztárral rendelkezik a védett csoportok (nők, romák, kisgyermekesek, idős és fogyatékos emberek) sokszor méltatlan és kiszolgáltatott helyzetének tudósításához. Társadalmi felelősségvállalása körében a sztereotípiák erősítése
helyett a hiteles tájékoztatás és az érintettek megnyilvánulásainak sokféle módon teret adó hírszolgáltatás biztosítása lenne kívánatos. Az EBH rendezvénye a média felelősségének tudatosítását kívánja elősegíteni a társadalmi kommunikációban és az anti-diszkriminációs megközelítés (szemlélet) elterjesztésében.
A hatóság workshopjainak célja a párbeszéd, a tudásátadás és a tapasztalatcsere. Olyan információk és tapasztalatok megosztása, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a különböző szervezetek, így hangsúlyosan a média is, szolgáltatásaikban következetesen
érvényesíthessék az esélyegyenlőség és a diszkriminációmentesség követelményét.

A mai programmal arra törekszünk, hogy a résztvevők tudása, tapasztalatai további ismeretekkel bővüljenek a diszkriminációs mechanizmusok felismerése és megfelelő kezelése terén, azzal a céllal, hogy az érintett társadalmi csoportok esélyegyenlőségének feltételei megerősödjenek.


A plenáris programban az Egyenlő Bánásmód Hatóság 2011. évi hatósági tevékenységéről és a TÁMOP-projekt folyamatairól tájékoztatjuk a résztvevőket. A szekcióüléseken pedig elsősorban a diszkriminációs ügyek társadalmi kontextusban elhelyezett, előítélet-mentes tolmácsolására és kommentárjára irányítjuk a figyelmet, valamint a befolyásolás tudatosságának elmélyítésére törekszünk - az attitűdöt is formáló gyakorlatokon keresztül.

Az Egyenlő Bánásmód Hatóság tapasztalatait támasztja alá a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) által a hazai sajtóról készített legfrissebb kutatás is. A tanulmányból kiderül, hogy a vizsgált időszakban – 2010 második és 2011 első félévében – a fogyatékossággal élő emberek média-megjelenése minden műsortípusnál igen minimális. Mindez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a magyar médiafogyasztók számára fogyatékos embertársaik „láthatatlanok” maradtak. 2011-ben a testi fogyatékossággal élők csoportja szerepelt a legtöbbet a médiában (44,9 %), mellettük az érzékszervi fogyatékosok csoportja jelent meg még gyakrabban
(27,5 %) a médiatartalmakban.

Monori Áron, az NMHH tudományos munkatársa a média szerepét abban látja, hogy a tévénézők és rádióhallgatók társadalmi érzékenységét motiválja és orientálja a társadalom sokszínűsége és értékei, valamint a társadalmi csoportok problémáinak irányába.
Az NMHH vizsgálatból kitűnik, hogy a fogyatékos emberek médiareprezentációja a megjelenések témáját tekintve rendkívül egysíkú, nagyrészük a szociális szféra eseményeit bemutató tematikákhoz kötődött. Emellett leggyakrabban a balesetekről, természeti katasztrófákról szóló tudósításokban, valamint a kormány tevékenységét ismertető anyagokban szerepeltek. Annak ellenére, hogy a médiatörvény nem határozza meg, hogy a műsorokban mekkora arányban kell szerepelniük a fogyatékossággal élő személyeknek, fontos lenne, hogy az e társadalmi csoportban élő emberek érdekei integráltan jelenjenek meg a médiában, és emellett a számukra fontos információkat ne csak a nekik szóló speciális, hanem az általános műsorokban is közzétegyék a médiaszolgáltatók.

Az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) mai rendezvényével a média és a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok közötti párbeszédhez kíván teret biztosítani. Egyes felmérések szerint ezen csoportok média megjelenése elsősorban a szociális
szféra híreiben hangsúlyos.
A hátrányos helyzetű társadalmi csoportok médiára gyakorolt hatásában megjelent egy új, kezdetben külön utas tájékoztatási forma: a blogok és a különböző közösségi hálók világa. A rendezvény e témában jártas előadói számos hazai és nemzetközi példán túl saját tapasztalataikkal tanúsítják, hogy az új médiaformák tömeges méretekben nyújthatnak széles lehetőségeket a tartalomszolgáltatáshoz.

Balatoni Zsófia az Uniomedia Communications online PR és CSR tanácsadója szerint a közösségi médiát a nonprofit szektor kitűnően alkalmazza a média érdeklődésének felkeltésére, érdekeinek nyilvános érvényesítésére. Magyarország ötödik legnagyobb PR ügynökségeként, napi munkájuk során nyomon követik a legtöbbször megosztott témákat, nemek és korosztályok tekintetében a felhasználókat, valamint a sajtó és a közösségi média kapcsolatát, egymásra gyakorolt hatását. Mára már gyakorlattá vált, hogy a tömegtájékoztatás képviselői az alulról szerveződő, személyes, kis közösségi csatornákból is aktívan gyűjtik az információt. Egy jól felépített közösségi oldal, egy-egy jól irányzott és figyelemfelkeltő mondat a tevékenységünkről vagy eseményeinkről és a téma önálló életre kel.
Kitűnő példa erre L. Ritók Nóra „A nyomorszéle” című blogja. A berettyóújfalui kistérségben dolgozó, esélyegyenlőségi és közoktatási témában publikáló művészetpedagógus írásaira felfigyelt az egyik meghatározó hírportál, és napi híráramlatában lehetőséget biztosított a blog számára, mintegy jelezve, hogy a megírt élethelyzetek és emberi sorsok immáron nem kezelhetőek csak egyéni szociális problémaként. „A blog tartalma a tudásmegosztás, a biztatás és önbiztatás, a nyomásgyakorlás és az önvédelem bonyolult keveréke.” A szerző célorientáltan készíti bejegyzéseit, hiszen a közösségi médiában szerzett tapasztalatait
alátámasztják a mindennapi visszajelzések: a szakmai elit olvassa, hivatkozza, mérlegeli a felvetéseit, felsőoktatási intézmények használják tananyagaik életszerűvé tételére, és a legfontosabb, hogy közelebb viszi a problémát azokhoz, akik attól fizikailag távol élnek.

Az Európai Unióban és hazánkban is törvény szabályozza az információhoz való egyenlő esélyű hozzáférést. A tartalomszolgáltatóknak arra kellene törekedniük, hogy termékeik, szolgáltatásaik akadályok nélkül hozzáférhetővé váljanak. Ugyanakkor a technika rohamos fejlődése inkább mélyíti a szakadékot az épek és fogyatékosok között az infókommunikációs
eszközök igénybevételekor – állapítja meg a Fogyatékosügyi Intézet egyik kutatása. Szabó Zoltán ügyvezető szerint az érdekeltek kevés információval rendelkeznek az akadálymentes weboldalak előnyeiről, és éppen ezért nem is áldoznak rá pénzt. Az igény és elvárás, a szerkesztők és a felhasználók konfliktusa esetén az akadálymentesítésre irányuló törekvések sérülnek, és többnyire a felhasználó kerül további hátrányba a már meglévő hátrányai mellett. Végezzünk akadálymentesítést a fejünkben! A rendezvény többek között arra is szeretne választ adni, hogy a hátrányos társadalmi csoportok igényeit és elvárásait figyelembe véve milyen egyszerű, költséghatékony és hasznos technikával lehet mindezt megvalósítani.

A hazai médiaszolgáltatók a közvélemény formálásával befolyásolják a társadalmi kohéziót, a közösségi tőkét, a társadalmi szolidaritást. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság a ma megrendezésre kerülő 4. workshopjával arra ösztönzi a média képviselőit, hogy bátrabban, gyakrabban, nyitottabban és tudatosabban közelítsenek a diszkriminációs ügyekhez, köztük az Egyenlő Bánásmód Hatóság eseteihez. Vállaljanak az eddigieknél is nagyobb részt az egyenlő bánásmód követelményének tudatosításában.

További információ:
Szekula István sajtókapcsolati referens

+36 30 206 6762
istvan.szekula@ebh.gov.hu,
www.egyenlobanasmod.hu