Kápolnahalmon megtartottuk a 2010. évi Őszi-szert!

Kápolnahalmon megtartottuk a 2010. évi Őszi-szert!
Földanya havának 23. napján, csütörtök délután gyülekeztünk a dombtetőn. Gyönyörű tiszta éggel és ragyogó napsütéssel ajándékozott meg minket a Teremtő. Előzőleg rendbetettük, lekaszáltuk kitisztítottuk a szer terét.
Kimértük, felállítottuk a fáklyákat, tűznek-víznek. A Nap fényével meggyújtottam a középen elhelyezett fahasábokat, majd körbevittem és a négy fáklyának is adtam a tűzből, majd vízzel töltöttem a másik négy kelyhet. Kürtszó hívogatta és adta tudtára földnek, égnek mire készülődünk. Elkezdtük a SZER-TARTÁST! Kört alakítottunk és elénekeltük a Magyar Himnuszt, hálát adtunk a TEREMTŐnek, NAP atyánknak, FÖLD anyánknak, hogy ŐSEINKET és minket táplált, megtartott mind a mai napig, és kértük tegye ezt továbbra is, míg világ a világ. Megtörtük az ÁLDOTT kenyeret, majd borba mártottuk és elfogyasztottuk a TEST-VÉR-iség jegyében. Beszélgetés, eszegetés, borozgatás, a gyerekek vidám játéka közepette vártuk a NAPSZENTülést. Ahogy ereszkedett a Nap nyugaton, úgy emelkedett a telihold keleten, a nap-éj egyenlőség napján. Újra kört alakítottunk, elénekeltük a JÁSZ himnuszt, megköszöntük, hogy újra együtt lehettünk és kértük a TEREMTŐ és az ŐSÖK segítő közreműködését a jövőben is. A tüzet lefedtük a magunkkal hozott földel és RENDBEN hazatértünk. Gyönyörű délután volt, vidámsággal, szeretettel, gyerekekkel! Szívünk a teremtett világ MIND EGY érzésével csordultig telt, és remélem a körülöttünk élők is részesednek belőle.
A KENYÉR: A búzaszem mikor a földbe kerül, megszűnik mag-nak lenni, csíraként áttöri a föld felszínét, hogy atyja a nap is segítségére legyen, a növekedésben-kalászt érlel és töve szakad. Egy-ből sok lesz. Jő az ember…levágja, csépeli, szeleli, kövek között őrli,…kovászt készít, egy éjszakát pihenteti, vizet sót /ÍZT/is ad hozzá…és gyúrja,gyúrja míg élővé nem válik keze alatt,...keleszti,szakasztja...forró kemencébe veti...Átváltozása után, mikor szép pirosra sült kiveszi, megkereszteli az ÚR /és családjának/asztalára teszi.
A BOR: A szőlőnek föld mélyére tör gyökere, vesszeje az ég felé ágaskodik, mikor kinevelte, és a napsütés megérlelte fürtjeit… Jő az ember..levágja,megdarálja,kipréseli,hordóba szűri, sötét pincébe leviszi,forr,tisztul..Átváltozása után az ÚR asztalára teszi. Amint a KENYÉR és a BOR úgy az ember is ÉG és FÖLD nászából születik. Végig kell járnia küzdelmes útját, és ha sikerül megnemesednie…ISTEN kedvét leli benne. „Volt, ahol a kardot is tisztelték. Ez régi szkíta szokás, de az alánok hitéhez is hozzátartozott. Ammianus Marcellinus ír róluk, hogy náluk nincs egyház vagy szent hely, csupán meztelen kardot szúrnak a földbe, és azt tisztelik.” /Mivel a Rovás „i”-t ( Istent )formázza. A kard is földből és tűzből az ember által VAN. 
Köszönet minden résztvevőnek és segítőnek.

Írta: Lénárth András